A feszültségállóság-ellenőrző egy olyan műszer, amelyet az elektromos berendezések, alkatrészek vagy anyagok szigetelési teljesítményének és feszültségállóságának tesztelésére használnak nagyfeszültségű körülmények között. Alapvető célja annak biztosítása, hogy a termékek ne tönkremenjenek, vagy ne szivárogjanak árammal nagyfeszültségű környezetben, így biztosítva a biztonságos használatot. A feszültségállósági tesztereket széles körben használják olyan iparágakban, mint az energiaipar, az elektronika, a háztartási gépek, az autóipar és a repülőgépipar, és fontos eszközei a termékminőség-ellenőrzésnek és a biztonsági tanúsításnak.
Gyártási vonal minőségellenőrzése: A termékek sorozatos tesztelése a gyártási folyamat során annak biztosítása érdekében, hogy minden termék megfeleljen a biztonsági előírásoknak.
Kutatási és fejlesztési ellenőrzés: Új anyagok vagy tervek feszültségállóságának tesztelése a kutatási és fejlesztési szakaszban.
Biztonsági tanúsítvány: Olyan termékek tesztelése, amelyek megfelelnek az UL, CE és CCC biztonsági tanúsítványoknak.
Javítási ellenőrzés: Annak ellenőrzése, hogy a szigetelési teljesítmény helyreállt-e a berendezés javítása után.
Az ellenállási feszültségvizsgáló műszaki paraméterei közé tartozik a tesztfeszültség tartomány, a szivárgási áram küszöbértéke és a vizsgálati idő. A tesztfeszültség tartománya jellemzően több száz volttól több tíz kilovoltig terjed, a vizsgált tárgy követelményeitől függően. A szivárgási áram küszöbértéke kulcsfontosságú mutató annak meghatározásához, hogy egy tesztelt eszköz (DUT) megfelelő-e, és általában néhány milliamper és több tíz milliamper közötti értékre van beállítva. A tesztidő általában 1 perc, de egyes szabványok hosszabb vagy rövidebb időt igényelhetnek.
