Hazámban az 1960-as évek jelentették a feszültségállósági teszterek fejlesztésének kezdeti szakaszát. A technológia, a folyamatok és az alkatrészek korlátai miatt a hazai gyártású feszültség-ellenőrző készülékek kínálata kevés volt, a pontosságuk alacsony volt, és hiányzott az eredendő biztonsági teljesítményük. Egyszerű tesztelő eszközökkel kezdték, amelyeket a gyártók használtak a termékek vagy alkatrészek feszültségállóságának vizsgálatára. Néhány modellt tovább fejlesztettek és kereskedelmi forgalomba hoztak, a dielektromos lebontó berendezés reprezentatív terméke volt. A feszültségellenőrző készülékek kutatása és gyártása az 1970-es években stagnált. 1970-ben a JC-4 lett az egyetlen feszültségtűrő modell a piacon. Az 1980-as évek elején megkezdődött a feszültségellenőrző készülékek tömeggyártása hazámban, amelyek a biztonsági vizsgáló műszerek új kategóriáját alkotják. A különféle nemzeti biztonsági szabványok átfogó megfogalmazása és kötelező betartatása miatt a gyártók gyorsan piacra dobtak számos új terméket változatos modellekkel. Hazám biztonsági feszültség-ellenállást vizsgáló műszereinek műszaki jellemzői ma már alapvetően egyenértékűek a külföldi társaikéval.
A feszültségállóság-tesztelő -a nagy-feszültségvizsgáló- prototípusa hosszú időre visszavezethető, de csak az 1970-es évek végén, a biztonsági szabványok világszerte történő széles körű népszerűsítését követően alakult ki az alapvető biztonsági tesztelő műszerek egy igazán speciális kategóriája.
